Connectivism & Connective Knowledge

[The Daily Archives] [The Daily RSS Feed]

The Daily

September 14, 2008

Highlighted Resources

Contributions

Here's what course members from around the world had to say. Want to join the conversation? Login and submit your feed. Then put this at the beginning of your post: CCK08

EDtalks
September 14, 2008 CORE Education has started a collection of short video interviews related to education, on topics ranging from inquiry and assessment to technical tools. http://EDtalks.org/
Feed: 29 [Comment]

Connectivism & Connective Knowledge
September 14, 2008 I am looking forward to participating in the Connectivism & Connective Knowledge course which kicks off this week. It has been dubbed a MOOC, a Massive Open Online Course, because there are currently 2 facilitators and over 1900 participants registered. The introductions posted in the course Moodle suggest a huge range of backgrounds [...]
Feed: 29 [Comment]

From the Edge
September 14, 2008 I am a computer software/hardware geek that has been living in Gisborne, New Zealand for the past couple of years working on eXe. eXe is an Open Source desktop tool that allows teachers to author their content and package it in standard formats for use in learning management systems. Gisborne bills itself as the “First [...]
Feed: 29 [Comment]

Keeping up
September 14, 2008 A deluge of information to keep up with! The things that have worked so far are:-
Daily email from Stephen Downs which summarises some of what has taken place in the various forums has been helpful in focusing some of my thoughts on how to sieve through all the information coming through the course.

A daily summary of the Moodle course site forum posts which has allowed me to work out the posts that have generated activity & which I need to check. Also this alerts me to anyone who may have replied to my posts.

I am still working my way around the course pageflakes site. Although I have used pageflakes before the amount of information coming through on to the course pageflakes site is daunting. However, it does show one way to aggregate many streams of information coming in on a similar topic. I copied the course pageflakes page on to my own pageflakes. The connectivism course site is now easily accessed on a tab on my own pageflakes. A cool way to share aggregations. This is a really easy way to share your own aggregations & I can see good ways to use this in education. Just need to think of a good example of how to use it to show to our elearning & staff ed. teams so that they are able to spread the word.
Feed: 26 [Comment]

Starting out
September 14, 2008

2. Címkézés és fogalomtérképészet
September 14, 2008

Ezen a héten két fontos gyakorlati területet fogunk megvizsgálni: a közösségi linkmegosztást, és a fogalomtérképészetet. A konnektivizmus eszköztárának két hasznos technikájáról van szó; ahhoz képest, hogy milyen mértékben képes növelni a tudásmenedzsment hatékonyságát, meglepődve tapasztalom minduntalan, hogy milyen kevesen használják.
<!--break-->

Delicious

A konnektív tudásszervezés egyik legfontosabb gyakorlati példája a közösségi linkmegosztás technikája. Évekig használtam a böngészőkbe beépített Könyvjelző (Bookmarking) eljárást. Gyakran okozott nagy nehézséget a többszintű kategóriarendszerből kihalászni egy régen elmentett cikk hivatkozását. A probléma a kategóriarendszer képlékenységéből adódott: amit az egyik évben humanisztikus pszichológiai írásként mentettem el, a másik évben már tanuló-központú pedagógiaként köszönt vissza. Roppant frusztráló érzés tudni, hogy elmentettem, de nem találom meg, mert az elérési útról már mást gondolok, mint amit az elmentés pillanatában gondoltam.
A social bookmarking technika egy rövid idő alatt megoldotta a problémát. Elkezdtem használni a delicious.com-ot, minek hatására nagyságrendekkel megnőtt a hivatkozások visszakeresésének hatékonysága. Ma már több éve elmentett hivatkozásokat is gond nélkül képes vagyok pillanatok alatt megtalálni. A témáról bővebben ajánlom Dobó Mátyás írását.

Fogalomtérképészet

A nem lineáris jegyzetelési technikák számos kontextusban lényegesen hatékonyabbak, mint a hagyományos, időalapú jegyzetelés. Ha összefüggéseket, fogalmi kapcsolatokat keresel, érdemes fogalomtérképet készíteni, melyben berajzolod az éppen vizsgált terület kulcsfogalmait, és behúzod a köztük lévő kapcsolatokat. Minden új név, absztrakciót ehhez a hálóhoz kapcsolsz hozzá, és eháltal a meglévő tudásanyagodhoz horgonyzod azt. A fogalomtérképészetről bővebben:
Wikipedia szócikk.

Tervezem, hogy kifaggatom Makány Tamást a fogalomtérképészetről; hamarosan közzé teszem az eredményt, amennyiben kötélnek áll...

Kérdések

• Hogyan tárolod a webes hivatkozásaidat?
• Mely információkat érdemes kategóriákba sorolni, és mit ajánlott címkézéssel megjelölni?
• Hogyan kombinálnád a taxonómiát a címkézéssel (folkszonómiával) a könyveid szervezésében?
• Milyen jegyzetelési technikákat ismersz?
• Milyen kontextusban érdemes fogalomtérképeket használni?
• Mi az előnye/hátránya a fogalomtérképeknek a lineáris jegyzeteléshez képest?

Feladatok

• Regisztrálj a del.icio.us webhelyen! Ha már megtetted régebb, akkor próbáld ki a diigo.com-ot.
• Fésüld át az eddig tárolt hivatkozásaidat, és a megtartandó anyagokat tárold a delicious profilodban.
• Minden egyes hivatkozást címkézz fel, adj neki egy néhány szóból álló címet, és egy két-három mondatos rövid leírást. Kényszerítsd magad, hogy mindegyikhez legyen leírásod, hogy könnyebben visszakereshető legyen a hivatkozásállományod.
• Hozd létre a konnektivizmus fogalomtérképét. Vázolj fel minden fogalmat, mely a témára való rálátásodnak megfelelően kapcsolódik a konnektivizmushoz.
• A hét végéig írj legalább egy blogbejegyzést, melyben összegzed az eheti tennivalók tapasztalatait. Publikáld a fogalomtérképedet is.
  

Olvasnivalók

• George Siemens:Learning Networks and Connective Knowledge
• Shifting Knowledge (a Knowing Knowledge c. könyvből)
• Rethinking Learning

Hivatkozások

• CCK08 fórum:"What is connectivism"
• CCK08 kurzus kiemelt hivatkozásai: http://delicious.com/kulcsi/cck08

1. Mi a konnektivizmus?
September 14, 2008

Mit értünk konnektivizmus alatt? George Siemens publikált egy összegző cikket az Instructional Technology and Distance Learning 2005 januári számában "Konnektivizmus: egy tanuláselmélet a digitális korszak számára" címmel. Ez volt az első szakmai publikáció, mely definiálta a fogalmat, és körvonalazta az új paradigmát, mely a hálózatelméletek tanulásban és tudásmenedzsmenben való alkalmazását célozta meg.
<!--break-->

Az oktatási módszertanok hátterében három nagy tanuláselmélet áll: a behaviorizmus (viselkedéstan), kognitívizmus és a konstruktivizmus. Mindhárom szemlélet a technológiai forradalom előtt jött létre. Az elmúlt húsz évben a technológia újraszervezte az életvitelünket, a kommunikációs szokásainkat, és azt, ahogyan tanulunk. A tanulási szokásainkat meghatározó pedagógiai irányelvek mindig az adott társadalmi-kulturális hatások alatt formálódtak. Alig negyven esztendővel ezelőtt a tanulók kijárták a megjelölt iskolákat, és ezáltal ki volt kövezve az útjuk egy egyenes, nyugdíjig tartó karrier leéléséhez. Az információs fejlődés roppant lassú volt a mai léptékhez képest. A tudás életciklusát évtizedekben mérték. A jelen világunkat mindennél jobban jellemzi az őrült gyorsulás, mely minden téren megnyilvánul. A tudás exponenciális ütemben növekedik minden szinten. Nagyon sok területen a tudás élettartamát hónapokban mérik (G. Siemens).

A felgyorsult tempó új tanulási szemlélet megjelenésével jár együtt; minden korszellemnek megvan a maga pedagógiája, ez alól a tudásalapú társadalom sem képez kivételt.

Kérdések

1. Mi a konnektivizmus? Foglald össze néhány mondatban úgy, hogy bárki megértse! Miért kívánsz ezzel foglalkozni?
2. Mit gondolsz, van létjogosultsága a fogalomnak? Mennyiben érdemes ezt használnunk a hálózati tanulás helyett? Mi a viszony a két fogalom között?
3. Milyen hálózatokat ismersz? Mit jelent hálózatban gondolkodni? Hogyan jelenítenéd meg a hálózat alapú tanulás modelljét?

Az 1. hétre kitűzött feladatok (szept 8-14)

1. Szkenneld végig az ajánlott szakirodalmat, és válassz ki egy-két olyan témát, melyről szívesen írnál. Ennek tükrében olvasd el a kívánt részeket, majd néhány oldalban foglald össze az idevágó gondolataidat!
2. Töltsd le a CMap fogalomtérkép készítő alkalmazást és telepítsd fel a gépedre. Próbálj ki egy webes alkalmazást is erre a célra (javaslom a www.mindmeiser.com -ot).
3. Vegyél részt a Wikipedia.hu konnektivizmussal kapcsolatos szócikkeinek megírásában!
1. http://hu.wikipedia.org/wiki/Konnektivizmus
2. http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyakorlati_k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gek
3. http://hu.wikipedia.org/wiki/Fogalomt%C3%A9rk%C3%A9p
4. http://hu.wikipedia.org/wiki/Barab%C3%A1si_Albert-L%C3%A1szl%C3%B3
4. Hozzuk létre közösen a CCK08 kurzus háttéranyagainak fordításait! Gyűjtőoldalként szerkesszük közösen a http://ltc.umanitoba.ca/wiki/Hungarian_translation oldalt. George Siemens kérésemre hozta létre a magyar fordítások számára.
5. Töltsd ki a következő mátrixot:

Olvasnivalók angol nyelven

• George Siemens: Connectivism, A Learning Theory for the Digital Age, 2005, január
  Ez az első cikk a konnektivizmusról. Történeti kuriózum, jó tudni róla; egyébként pedig ennél vannak jobb írások a témáról.
  A tanuláselméletekről. Behaviorizmus, kognitívizmus, konstruktivizmus és konnekcionizmus. A digitális korra jellemző tanulási trendek. A konnektivizmus elméleti háttere. A három tanuláselmélet korlátai. Egy alternatív elmélet alapjai. Hálózatok, kisvilágiság, gyenge kapcsolatok. A konnektivizmus princípiumai. Alkalmazási területek.
• George Siemens: Learning and Knowing in Networks: Changing roles for Educators and Designers, 2008, január 27
  A hierarchiáktól a hálózatokig. A tanuláselméletekről (itt lelhető fel a fenti mátrix). A megértés mechanizmusa. A pedagógus arcai: a művész, a hálózati adminisztrátor, a gondnok, a mentor.
• George Siemens: Connectivism: Learning as Network-creation, 2005, november
  Mi a hálózat? Hogyan fogható fel az információs rendszer hálózatként? Az adatok - a hálózat csomópontjai, az információ - intelligenciával felruházott adat, tudás - kontextusba helyezett információ, megértés - az árnyalatok érzékelése, a tudás alkalmazása.
  A tudás hálózatának néhány összetevője: tartalom (adat vagy információ), interakció (kapcsolatformáló hatás), statikus csomópontok (stabil tudás-struktúra), változó csomópontok (folyamatos átalakulásban lévő struktúrák az információ és adat függvényében).
  A hálózat alapú tanulásnak a kulcsa a csomópontok közötti kapcsolatokban rejlik. A kapcsolatok jellemzői: motiváció, érzelmek, mintázatok, logika, tapasztalat. A tudáshálózatok jellemzői: kisvilágiság, gyenge kapcsolatok, skálafüggetlenség, központúság, tudásáramlás. A tudáshálók alkalmazási területei. A hálózat alapú tanulás és a konnektivizmus kapcsolata. A hálózat alapú tanulás a konnektivizmus paradigmájának részét képezi. Nyolc jellemzővel írható le: 1. A tanulás és a tudás a vélemények különbözőségében rejlik. 2. A tanulás egy olyan folyamat, melynek során a specializált csomópontokat információforrásokhoz kapcsoljuk. 3. A tanulás nem csak emberekre jellemző. 4. A tudásgyarapításra való hangolódás lényegesebb, mint a meglévő tudásanyag. 5. A kapcsolatok ápolása és fenntartása révén tanulunk. 6. Korunk alapkészsége, hogy különböző területek, gondolatok, fogalmak között összefüggéseket vegyünk észre. 7. A naprakész tudás a célja minden konnektivista tanulásnak. 8. A döntéshozás önmagában is tanulás.
• George Siemens: What is the unique idea in Connectivism?, 2008, augusztus 6, connectivism.ca
• Barry Wellman: Little Boxes, Glocalization, and Networked Individualism
  Örülnék, ha ezt magyarul kivonatolná, vagy lefordítaná valaki. Érdekes téma!
• George Siemens: Connectivism: Learning Theory or Pastime of the Self-Amused?
  
• Bill Kerr: Critique of connectivism

Interjúk

• Connectivism interview (hosted by Rick Schwier)
• Connectivism interview (hosted by Robin Good - video autostarts)

Olvasnivalók magyarul

• Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban, 2007 március-július
• Bessenyei István: Napló a hálózati tanításról
• Havas Péter: A hálózatok szerepe a fenntarthatóság pedagógiájában
• Kulcsár Zsolt: A hálózat alapú tanulás
• Kulcsár Zsolt: Digitális tanulás
• Nyíri Kristóf: Bevezetés. Az információs társadalomtól a tudásközösségekig

Az első hét anyaga angol nyelven

What is connectivism - september 8-14

Oszd meg a véleményed!

Ha megírtad az első héthez kapcsolódó blogbejegyzése(i)det, kommentold be az elérhetőségét!

Megjegyzés

Nem az a cél, hogy a  hivatkozott cikkeket végigolvasd. A címek és ajánlók alapján Neked kell eldöntened, hogy mely témákkal kívánsz intenzívebben foglalkozni. Itt csak kiindulási pontokat találsz, nem kötelező érvényű recepteket. Remélem, hogy a három hónap alatt sikerül egy olyan közösséget formálunk, melyben mindenki a maga kénye-kedve és ízlése szerint dolgozza fel az olvasottakat.

Levelezőlista

Létrehoztam a kurzus kapcsán egy google levelezőlistát. Amennyiben részt szeretnél venni a konnektivizmussal kapcsolatos magyar nyelvű anyagok rendszerezésében, szervezésében, regisztrálj a következő oldalon: http://groups.google.hu/group/konnektivizmus/

Végezetül következzen Molnár Dániel és Honti Pál prezentációja a digitális nemzedékről.

0. Konnektivizmus - bevezető
September 14, 2008

Az elkövetkezendő 12 hétben a konnektivizmusról szóló egyedülálló curriculumot fogom a saját ízlésemnek és érdeklődésemnek megfelelően értelmezni és alakítani. A kurzus lényege, hogy az információs társadalom unalomig ismételt előnyeit testközelbe hozza az olvasóval. Hogyan használhatjuk fel az internet lehetőségeit arra, hogy nagyságrendekkel hatékonyabban tanuljunk, kutassunk és megnyilvánuljunk? Mi a hálózat-alapú tanulás? Milyen kollaborációs eszközök révén formálhatjuk a tudásanyagunkat?
<!--break-->

A konnektivizmus és konnektív tudás egy tizenkét héten át tartó kurzus, mely a hálózatelméletek oktatásban és tanulásban való alkalmazásáról kínál egy egységes keretet. Arra keressük a választ, hogy miként valósítható meg a digitalizált világunkban az a tanulóközpontú szemlélet , melyet Rogers , Steiner és Vekerdy nevei fémjeleznek. A kurzus abban nyújt segítséget nekem és neked, amennyiben részt veszel benne , hogy mind technológiailag, mind módszertanilag megértsük és használjuk a konnektivizmus eszköztárát .

George Siemens és Stephen Downes már évtizedek óta az alulról felfelé szerveződő tudás jelentőségéről cikkezik. Tudtommal ez a kurzus az első olyan kezdeményezés, melyben módszeresen kívánnak nagyobb tömegeket rámozdítani a témára úgy, hogy közben rávezetnek az általuk leghasznosabbnak tartott tudásmenedzsment és e-learning eszközök használatára.

Célok

1. Tudom a hálózatok tulajdonságait: kisvilágiság, skálafüggetlenség, egymásba ágyazottság, gyengén kapcsoltság
2. Megértem a tanuláselméleteket, és körvonalazódik bennem a hálózati tanulás paradigmája
3. Értem és alkalmazom a hálózatok tulajdonságait a tudásanyagom szervezésében
4. Látom a hálózatelméletek szociológiai jelentőségét
5. Nagyságrendekkel hatékonyabban szervezem a tudásanyagomat
6. Hatékony olvasási, kutatási és közlési stratégiát tudhatok magamnak
7. Hálózatokat látok mindenhol, világképem új minőséggel gazdagodott

Teendők

Minden hétfőn olvasnivalókat ajánlok a tárgyhétre, mely az adott hét tematikáját hivatott kibontani. Célom, hogy az angolul nem tudó olvasók is profitálhassanak a képzésből, így a Siemens & Downes -féle háttéranyagok mellett magyar cikkeket és könyveket fogok bemutatni. A kurzushoz tartozó összes cikket cck08 címkével fogok ellátni, és létrehozok egy e-bookot is, mely segít a tájékozódásban. A következő lépésekkel kezdd:

1. Hozzál létre egy szakmai blogot, ha eddig még nem tetted meg. Ajánlom, hogy a magyar szolgáltatók közül keress egy szimpatikusat, ha magyar nyelven kívánsz írni. Az írás révén tanulsz: a cél nem az, hogy tömegek olvassák az elmélkedéseidet, hanem az, hogy legyen egy kényszerítő erő, melynek engedelmeskedve szavakba kényszeríted gondolataidat.
2. Kommentolj a cikkekhez, írd meg bátran a véleményed!
3. Gondolkozz el azon, hogy miként profitálhat a magyar közösség ebből a kezdeményezésből.
4. Készülj fel arra, hogy az elkövetkezendő három hónapban nagyon sok olvasni- és írnivalód lesz! Ha teheted, vásárold meg az ajánlott könyveket, nem fogsz csalódni bennük!

Munkára fel! :)

A tanításról 13 pontban
September 14, 2008

Imádom Carl R. Rogerst. Egyszerűen nem tudok betelni vele. A Valakivé válni c. könyvéből már többször idéztem az oktatás kapcsán, de még egyszer sem vágtam be a teljes 13 pontot, melyben a tanítás értelmetlenségéről ír felettébb szuggesztív módon. Következzen tehát a bűvös 13 paragrafus egyéni kommentezéssel!

<!--break-->

Egy

Ezzel a ponttal kezdem, mert ez áll a legközelebb a jelen konferencia fő témájához. Tapasztalatom szerint nem tudom megtanítani egy másik embernek, hogy hogyan tanítson. Számomra az ezzel kapcsolatos próbálkozások - hosszú távon - értelmetlenek.

Rogers arra utal, hogy hatékony tanítás nem létezik. A pedagógia, mint tudomány nonszensz, és teljességgel értelmetlen, amennyiben nem képes szakítani a hagyományos szemlélettel. Einstein szavaival: "Valódi csoda, hogy az oktatás modern módszerei nem fojtották el csírájában a kutatáshoz elengedhetetlen érdeklődést, mert ennek az érzékeny kis növénynek biztatás mellett elsősorban szabadságra van szüksége; e nélkül elpusztul."

Mit kell tennie egy tanárnak, ha a tanításnak nincs értelme? Úgy gondolom, hogy a tanulóközpontú iskolák roppant fontos szemléletváltást képviselnek a hagyományos intézményekkel szemben: a pedagógia egyedüli értelmes célja a személyiség fejlesztése lehet, semmi más. A tanár elsősorban mentor, a feladata, hogy olyan kontextust hozzon létre, melyben a természetes kiváncsiság és érdeklődés ingergazdag környezetben kibontakozhat, és valódi, tapasztalatra épülő tudással gazdagíthatja az egyént. Ez a fajta gondolkodásmód egyelőre csak az alternatív iskolákban érvényesül. Vekerdy szerint: az alternatív iskolák "a gyermeki individualitást akarják kibontakoztatni, és meggyőződésük, hogy ez a legjobb - ha tetszik, ez hozza a legtöbb hasznot - nemcsak a gyerkeknek, hanem a társadalomnak is..."

Kettő

Úgy tűnik, hogy amit mégis lehetséges megtanítani egy másik embernek, annak a fontossága megkérdőjelezhető, szinte következmények nélküli, és semmilyen hatása nincs az illető viselkedésére. Ez a pont annyira nevetségesnek tűnik, hogy magam is a kételyemet fejezem ki vele kapcsolatban, miközben kimondom.

A tanulásnak minden esetben kiváncsiságra és nem akaratra kell épülnie. Ezt az irányelvet feltétlenül követni kell, mert enélkül minden megszerzett ismeret haszontalan, sőt, egyenesen káros.

Három

Egyre inkább tudatában vagyok annak, hogy engem csak az a tanulás érdekel, amely jelentősen befolyásolja az ember viselkedését. Az is lehetséges, hogy ez kizárólag az én személyiségemből fakad.

Rogers nem azt állítja, hogy nem lehet tanítani embereket. Az ismeret átadható, ez vitán felül áll. A kérdés az, hogy mitől teljesedik ki az ember, miféle tanulástól leszek gazdagabb, mely ismeretek tágítják a tudatomat? Nyolcvan évesen ha visszatekintek az életpályámra, mit fogok meghatározónak tekinteni? Mire fogok egyáltalán visszaemlékezni, mi lesz az, amitől érezni fogom, hogy teljes életet éltem?

Ha a tanítás végső értelmét firtatjuk, ilyesfajta mélységeket kell megérintenünk, ennek a kontextusnak van egyedül létjogosultsága.

Négy

Arra a meggyőződésre jutottam, hogy kizárólag az a tanulás befolyásolja jelentősen az ember viselkedését, amely felfedezésen alapul, és amely egy belső igényt elégít ki.

Nemrégiben olvastam Szvámi Ráma életrajzát (Élet a Himalája Mestereivel), melyben olyasfajta tanulási útról esik szó, melynek van valódi értelme és van tényleges értéke, melyről érdemes beszélni. A himalayai barlangokban lehúzott évek alatt a szerző  tanítói szinte semmi konkrét tudást nem adtak át a cseperedő fiúnak. Önfegyelemre intették, önvizsgálatra buzdították, és a valódi önismerethez szükséges lelki békét közvetítették számára. Tizenegy hónapot töltött egy 2x2 méteres odúban, napi egyszer vett magához élelmet, nem beszélt senkivel, és teljes figyelmét a szellemi gyakorlatainak elvégzésére irányította. Elméje összpontosításával, légzésének irányításával olyasfajta pszichés stabilitásra tett szert, melyről fogalmunk sincs. Sem szüleink, sem az iskolák, sem barátaink, sem tanítóink nem tanítanak arra, hogy miként kontrolláljuk elménket, miként tágítsuk tudatunkat. Ez a mi világunkban nem téma.

Tudásátadásról beszélünk, oktatásról és tanulásról, miközben zombikat nevelünk, boldogtalan emberpalántákat, kik hozzánk hasonlatosan nem képesek a valódi életre. Az akadémiai pszichológiai áramlatok nem, hogy megállítanák, de egyenesen kedveznek az efféle zombiképzésnek. Skinner, a viselkedéspszichológia meghatározó alakja a Walden Two című utópiájában a következő szavakat adja hőse szájába: "Nos, mára már tudjuk, hogy miként működik a pozitív megerősítés és azt is, hogy a negatív viszont miért nem. így aztán sokkal határozottabban lehetünk - és ezzel persze sikeresebbek is - a kultúránk megtervezésében. Olyan fajta kontrollt érhetünk el az emberek fölött, amelyben a kontrollált egyének - bár minden korábbinál pontosabban egy kódot követnek - szabadnak érzik magukat. Hiszen azt teszik, amit tenni akarnak, és nem azt, amit valaki rájuk kényszerít. Nos, ez az a forrás, amelyből a pozitív megerősítés hatalmas ereje származik: nincsenek korlátozások, ezért nincs ellenállás vagy lázadás sem. Bölcs tervezéssel nem a viselkedést, mint végeredményt kontrolláljuk: azt irányítjuk,hogy az egyén hogyan és miként akarjon viselkedni - a motivációját, a vágyait, az álmait. Az a legérdekesebb az egészben, hogy így a szabadság kérdése fel sem merül."

Boldogtalan világban élünk, boldogtalanul. Az egyedüli lehetőség, hogy ebből az állapotból kiszakadjunk, a tudatállapotunkon való munkálkodás lenne. Ehhez azonban látni kellene azt, hogy a jelenlegi tudatminőségünkön túl is vannak felfedezésre váró élmények és állapotok, melynek eléréséhez tapasztalatra és tanulásra van szükség. Gyermekeink taníttatásában az efféle tudatosságra való irányultságnak meghatározó szerepet kellene szánni. Nemcsak nem foglalkozunk mindezzel, de a következő generációknak sem adjuk meg az esélyt, hogy effelé tartsanak.

Öt, hat, hét

Az ilyen felfedezésen alapuló tanulást - azt az igazságot, amelyet egy belső igényből, élményből szereztünk - nem lehet közvetlenül kommunikálni mások felé. Abban a pillanatban, amikor az ember mégis megpróbálja direkt módon kommunikálni mások felé az ilyen élményeit (gyakran természetes lelkesedéssel), mindez tanítássá válik, aminek az eredményei jelentéktelenek. Némi megkönnyebbülést jelentett számomra, amikor a közelmúltban szinte ugyanezt fedeztem fel Soren Kierkegaard, a nagy dán filozófus írásaiban. Ő ugyanezt az élményt átélte, és több mint száz éve nagyon világosan leírta. Ettől egy kicsit kevésbé éreztem ezt a gondolatot abszurdnak.
Az előző pontban foglaltak következményeként egyre tudatosabb bennem az a felismerés, hogy többé már nem akarok tanár lenni.
Amikor néha mégis megpróbálkozom a tanítással - mert azért néha mégis megteszem - meglepődve tapasztalom, hogy az eredmény több a semminél. Úgy tűnik: a tanítás járhat némi eredménnyel. Ez az "eredmény" azonban - szerintem - inkább káros, mint hasznos. Úgy tűnik, hogy a tanítás következtében a tanított személy elkezd nem bízni a saját élményeiben, és elnyomja az igazán fontos tanulást. Mindezek miatt úgy érzem, hogy a tanítás eredményei vagy jelentéktelenek, vagy egyenesen károsak.

Az egyetemi évek alatt fogalmazódott meg bennem, hogy nem szabad látogatnom a tankönyvszagú kurzusokat: helyette olyan témákat kell körüljárnom, melyek valóban érdekelnek. Az unalmas előadásoknak egyetlenegy tartós hatása van, elidegenítenek az adott témától. A frontális előadások többsége maradandó károsodást okoz a nebulóban. A tanár megdönthetetlennek tűnő pozícióból osztja az észt, a tanuló pedig lázasan jegyzetel, s meg sem fordul a fejében, hogy a hallottakat megkérdőjelezze. Ha mégis ellentmondana, a kurzusok kitartó látogatásával ez a vágy lassan leépül. Emberünk sikeresen elfojtotta magában a természetes késztetéseket, az egyéni meglátások helyett tankönyvekből kiemelt defíniciókkal és más gondolataival páváskodik. A tanár személye olykor többet árt, mint használ. Az egykor kiváncsi diák a frontális, interaktivitást nélkülöző előadások alatt zombivá merevedik, az „eredményes oktatás” ismérve, hogy eredeti gondolatai átadják a teret az oktató kövér mémjeinek. Ki ne ismerné azt a bizonytalan érzést, mely egy ilyesfajta előadást követően keríti hatalmába az embert? Értem, tudom, meggyőződéssel vallom mindazt, amit a tanár kimondott, mégsem tudom elmondani, mert nincsenek rá szavak. Képtelen vagyok rá. Nem elég jó az előadói készségem, nem tudok jól érvelni, gyakorolnom kellene mindezt, hogy meggyőző legyek, hogy érthetően és élvezhetően meséljek mindarról, amit az elmúlt kurzusok alatt hallhattam (lásd még: Crescendo - Halálos oktatás).

Nyolc, kilenc

Ha visszatekintek a saját múltbéli tanításaim eredményeire, azok teljes mértékben megegyeznek a fenti leírással. Vagy kárt tettek a tanított személyben, vagy semmi jelentős változást nem idéztek elő. Ezt nagyon nehéz elviselni.

A fentiek következtében egyre világosabban tudom, hogy szinte kizárólag csak a tanulás érdekel. Olyan dolgokat szeretek tanulni, amelyek igazán fontosak és amelyek valóban alakítják a saját viselkedésemet.

A jóga egyik erkölcsi alapelve az APARIGRAHA, a gyűjtéstől, felhalmozástól való tartózkodás. Elsődleges értelme a tárgyi javak felhalmozására vonatkozik, tágabb értelemben az egyéni fejlődéshez szükségtelen gondolatoktól, érzésektől, tudástól való tartózkodást is magába foglalja. Ennek értelmében akkor élünk tiszta életet, ha csak azzal foglalkozunk, ami érdekel, melyben értéket látunk, és melynek át tudjuk adni magunkat testestől-lelkestől. Ne kínozzuk magunkat fölösleges információkkal: csak arra fókuszáljunk, amit tudni akarunk, amire kiváncsiak vagyunk! Gondolom nem kell részleteznem azt, hogy a hagyományos, frontális oktatás miért lehetetleníti el ezt az elvet...

Ne azt kérdezzük gyermekünktől, hogy megtanulta-e holnapra az iskolai leckét, mert ennek semmilyen relevanciája nincs. Ehelyett beszélgessünk el vele arról, ami a tananyag kapcsán érdekes számára, amiről többet szeretne tudni, ami foglalkoztatja. Ne rágjuk a válaszokat a szájába, ne kezdjük úgy, hogy na figyelj kisfiam, ez így is úgy van. Inkább hallgassuk meg, hogy miként vélekedik minderről, esetleg említsünk meg egy-két olvasmányt, vagy élményt, mely ezzel kapcsolatos, de elsősorban arra figyeljünk, az érdeklődése ne lankadjon. Intézzük úgy, hogy "véletlenül" kezébe akadjon egy könyv, egy kép, egy tárgy, mely a témához kapcsolódik. Szorítsuk háttérbe az egónkat, a tudás fitogtatását, mert azzal nem teremtünk semmi hasznosat, csak magunkat pallérozzuk, és lássuk be: nem ez a célunk. A leckekikérdezősdi az egyik legnagyobb merénylet, amit a tudásvágy ellen elkövethetünk.

Tíz

Nagyon szeretek tanulni: terápiás kapcsolatban egy személlyel vagy magamban.

Végső soron minden tanár mindenekelőtt tanuló. Minél inkább tudósnak gondolja magát, és nem tanulónak, annál inkább tévúton jár a pedagógus. Érdemes Feldmár András nemrégiben megjelent Szégyen és szeretet című könyvét elolvasni. A nevelési és oktatási rendszer, melyet szüleinktől és intézményeinktől tanultunk a szégyenre épül. Kikérdezem a leckét, és ha nem tudja, megszégyenül. Ezáltal megérti, hogy tanulnia kell, ahhoz, hogy következőkor elkerülje a megszégyenülést. Negatívan motiválom a gyereket, és az hatni fog, hiszen következőkor már szemmel láthatóan többet tud az anyagból. Ezáltal megtanulta, hogy nem a kíváncsiságára kell hallgatnia, hanem az eredményekre és az elvárásokra. Hiszen ilyen világot élünk - érvel a boldogtalan szülő, miközben vonogatja a vállát - nem mondom, hogy szeretem ezt a tanrendet, de én is így nevelkedtem fel, és íme, jutottam valamire. Miért kellene változtatnom azon, ami működik?

A probléma roppant mélyen gyökerezik: gyakran még azt sem ismerjük fel, hogy nem működik, hogy velejéig romlott a szisztéma, melybe gyermekeinket belekényszerítjük. Igen, belekényszerítjük, nem az állam teszi és nem az intézmények, hanem mi, szülők. Hiszen csakis rajtunk múlik az, hogy felismerjük a megszégyenítésre épülő okítás rákfenéjét. Nekünk kell nemet mondanunk minderre, és más, alternatív irányvonalak felé néznünk.

Feldmár: "Létezik egy elektromos sokkoló, amivel teheneket lehet terelni. Hogyha ezzel hozzáér az ember a tehénhez, akkor a tehén sokkot kap, és arra megy, amerre tereled. Van egy Dr. O. Ivar Lovaas nevezetű ember, nagyon híres, autista gyerekekkel foglalkozik. A tanítási módszere eleinte az volt, hogy ezzel az elektromos tehénterelővel rázta meg a gyereket, hogyha olyat csináltak, amit ő nem akart. De nagyon hatékony volt. Én nem azt mondom, hogy a megszégyenítés és a szégyen - megtanulni szégyellni magát az embernek - nem hatékonyak. Rettenetesen hatékonyak. Én azonban más módszert, módot keresék; nekem nem kell a tehénterelő, az elektromos tehénterelő. Ha valakit megszégyenítek, az olyan büntetés, mintha elektromos szikrákkal piszkálnám."

Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom

Úgy érzem, hogy az egyik legjobb, de talán a legnehezebb módja a tanításnak az, ha le tudom vetkőzni a saját defenzív magatartásomat - legalább átmenetileg -, és ha megpróbálom megérteni, hogy az élmény mit jelent, milyen érzéseket hoz létre a másikban.

Egy másik fontos módja a tanulásnak számomra az, ha kifejezhetem a saját bizonytalanságomat, ha tisztázhatom a zavaraimat, és így közelebb kerülhetek ahhoz, amit az élmény valóban jelent számomra.

Az élményeknek ez a láncolata és azok a jelentések, amelyekkel ezen keresztül gazdagodtam - úgy tűnik - egy olyan folyamatot indított el bennem, amelyet egyidejűleg lenyűgözőnek és kissé ijesztőnek lehet nevezni. Úgy érzem, hagynom kell, hogy az élmények magukkal ragadjanak egy olyan irányba, amely előrehaladásnak tűnik olyan célok felé, amelyeket nagyon nehezen tudnék pontosan meghatározni, miközben próbálom az élménynek legalább a pillanatnyi értelmét megérteni. Egyfajta lebegést érzek, amint az élmények komplex folyamata sodor magával, miközben lelkesen próbálom megfejteni ezt az állandóan változó komplexitást.

Irodalom

• Carl R. Rogers: Valakivé válni, A személyiség születése, Edge 2000 Kiadó, Budapest
  Az idézett 13 pont a tizenharmadik fejezet szövege: Személyes gondolatok a tanításról és a tanulásról. Nagyon ajánlom a hetedik részt, melyben a viselkedéstudományokat elemzi Rogers. „Nagyon félek attól, hogy az egyre fejlődő viselkedéstudományokat valaki fel fogja használni arra, hogy az egyént kontrollálja, megfossza a személyiségétől. De hiszek abban, hogy ugyanez a tudomány felhasználható az ember fejlesztésére is.” Roppant velős összefoglalót olvashatunk arról, hogy behaviorizmus milyen eredményeket ért el (a hatvanas-hetvenes évekre), továbbá, hogy mindennek a következményei mennyire nem tudatosultak az emberekben. Érdemes volna aktualizálni Rogers felvetéseit a kognitív tudományra, hiszen ma még égetőbb probléma annak tudatosítása, hogy miként használhatók fel a kurrens kutatási eredmények gazdasági célok és hatalmi törekvések támogatására.
• Carl R. Rogers: A tanulás szabadsága, Edge 2000 Kiadó, Budapest
  Roppant örvendetes dolog, hogy már a nyolcvanas években népszerűsítette Magyarországon Klein Sándor a rogersi pedagógiát. Sajnálatos módon később érdeklődése a munkapszichológia irányába terelődött, így kevesebb figyelmet fordított a tanulóközpontú elvek elterjedésének támogatására. Feltétlenül el kell olvasnia mindenkinek, aki tanulásról és nevelésről kíván többet megtudni.
•  Feldmár András: Szégyen és szeretet, Jaffa Kiadó, Budapest, 2008
  Mindegyik Feldmár művet szeretem. Ez sem marad el a többitől: élményközpontú, tudálékosságtól mentes, igazi csemege.
• Szvámi Ráma: Élet a Himalája Mestereivel, Harmónia Alapítvány
  A keleti tanok népszerűsítői közül Ő az egyik kedvencem. Hiteles, olvasmányos és magával ragadó. Ha pusztán fikcióként fogjuk fel a tudat erejéről szóló történeteit, akkor is érdemes elolvasnunk. 

E-learninget akarok!
September 14, 2008

Döntéshozó vagy egy cégnél. Eljött az idő, hogy oktatásra fordíts egy kis pénzt. Melyik e-learning technológiát válaszd? Milyen LMS-t, vagy tananyagot vásárolj, hogy céged maximálisan profitálhasson általa?
Álljunk meg egy pillanatra! Mielőtt vásárlási kényszerednek engedve elhamarkodott döntést hoznál, gondold végig az alábbiakat.

<!--break-->

Nem kell e-learning szakértőnek lenned a jó döntéshez, elég, ha meg vagy áldva egy kis józan paraszti ésszel. Töprengj el azon, hogy milyen elvárásaid vannak, és mi a cégben észlelt valós helyzet. A legtöbb e-learning értékesítő cég terméket akar rádsózni, ezt ne feledd! Bármennyire vonzónak is tűnhet egy mindent megoldó technológiára fordítani a büdzsét, fogd vissza magad és ne engedj a vásárlási kényszernek! Első körben nem technológiára, hanem módszertanra, vállalati kultúra alakítására van szükséged, ebben teljesen biztos vagyok. A technológiát mindig meg kell előznie a módszertannak.

Két féle cég van:

1. Az első kategóriába esnek azok a vállalatok, ahol gyakran lehet hallani azt, hogy ez is sz*r, az is szutyok, van egy halom eszközünk, de egyik sem felel meg az igényeinkek. Ezeknél a cégeknél rendszerint komoly vendor által támogatott mindenttudó robosztus rendszerek garantálják a szétforgácsolódást.
2. Ha cégednél többnyire az a gond, hogy nincs eszköz, mi segítené a jól kitalált folyamatokat, nyugodj meg: optimálisan működnek a dolgok. Technológiai előrelépésre csak akkor van szükség, ha jól megszervezett folyamataid vannak, melyet már képtelen ellátni a meglévő szoftveres infrastruktúra.

Anélkül, hogy általánosítanék, egyáltalán nem véletlen, hogy az élvonalbeli cégek masszívan fordulnak az open source felé. Egyre kevésbé tartható az a nézet, hogy csak komoly vendortól, komoly terméket, komoly összegért vásárolj, mert ez garantálja a minőséget. Nézz nyugatra, és figyeld a fejlődő cégek szemléletváltását.

LMS őrület

Magyarországon néhány évvel ezelőtt a nagy cégek úgy vásárolták az LMS-eket, mintha egy keretrendszer minden oktatási problémájukat megoldaná. Megrendelték a tananyagot is a büdzsé maradék feléből (ha maradt), majd fura mód az alkalmazottak nem okosodtak abban az ütemben, ahogyan az elvárható lett volna.

Nem attól korszerű a vállalatod, ha két robosztus LMS figyel a szervereiden, várva a teszteléstől szorongó alkalmazottakat. Tudom, jól mutat valami marketinges baromságban, hogy mennyire menő lett a vállalat az új ORACLE iLearning rendszer bevezetése óta. Az a tény, hogy jól mutat, valóban elegendő ok arra, hogy felvásárolj olyan eszközöket, melyeket nem fogsz használni?

Gondold meg jól! Nem oktatási rendszerre vágysz, hanem azt szeretnéd, hogy

1. hatékonyabban áramoljon az információ az üzletágak között,
2. embereid értsenek az új technológiákhoz,
3. a kívánt kompetencia elérhető legyen, amikor szükséges.

Nagyon kevés olyan e-learning projektben vettem részt, ahol tényleg az adott e-learning megoldás valódi értéket jelentett a vállalati képzés terén. Az üzlet-orientált e-learninggel ugyanaz a probléma mint az oktatási intézményekkel: az oktatás látszata fontosabb, mint az eredmény. Ha sok millió forintot költök oktatásra, akkor legyen annak valami látható nyoma: lehetőleg nyomtatott brossúrák, kvízek mindenképpen, keretrendszerről nem is beszélve...

Mielőtt megvásárolnád a világ legjobb tananyaggyártó eszközét, gondold végig a következőket.

A technológia önmagában nem segít abban, hogy képezd az embereidet. Az oktatási terv, konkrét megvalósítások, az emberek jelentik a valódi oktatási erőt. A technológia abban segíthet, hogy gyorsabban és hatékonyabban valósítsd meg az oktatási tervedet, semmi másban. Ha rossz a szemlélet, rossz a módszer, azt a technológia nem fogja megjavítani. Éppen ezért mindenekelőtt a szemléletbeli kérdéseket tisztázd, a technológia csak másodlagos. A továbbiakban górcső alá veszünk néhány meghatározó területet, melynek fejlesztése minden vállalatnál kulcskérdés.

Információ menedzsment

Az alkalmazottak vállalat-specifikus szakmai tudásának gyarapítása roppant fontos kérdés. A google keresőmotor a legtöbb szakmai kérdésre segít megtalálni a választ, a vállalat-specifikus tudás megszerzésében azonban egyáltalán nem nyújt támogatást. Az efféle tudásszerzést a vállalati információs menedzsment szemlélet befolyásolja a leginkább.

Mi a helyzet a vállalatod dokumentumaival, kurzusaival, szakmai anyagaival? A kívánt információ eljut a megfelelő emberhez akkor, amikor szükséges? A cég tudásának szervezése kritikus probléma, melyre ritkán látni átütően sikeres módszertani megvalósításokat. Többnyire mindez csak működik valahogy. Van néhány fileszerver, egy halom projektmappa, rengeteg dokumentum, és néhány primitív szervezőelv, mely inkább a tárolást segíti, mint az információ visszanyerését. Gondolkozz el azon, hogy a fájlok tárolását szervező kategóriarendszered valóban minden nézőpontból értelmes?

Bizonyára nagyon másként gondolkodik egy fejlesztő és egy marketinges ugyanarról a dologról. Le van szabályozva, hogy a projekt mely részeit milyen szerepkörű felhasználó láthatja?

Mi lenne, ha a folderstruktúrát kiegészítenéd egy címkézős stratégiával? Ugyanarra a dokumentumra kontextustól függően sokféle tárgyszó illeszthető, mely sokat segíthet a visszakeresésben. Van-e valamilyen eszközöd arra, hogy a meglévő dokumentumállományod tárgyszavazva legyen? Ez szintén fontos segítséget nyújthat az információ keresésében.

Formális e-learning kurzusok

Szeretnél e-learning tananyagokat létrehozni? Vásárolhatsz ehhez támogató eszközöket (ToolBook, Authorware stb.), de előtte kitalálhatnád azt is, hogy miként használhatnád fel meglévő anyagaidat a kurzusok létrehozásában. Érdemes a single sourcing módszertan irányába elmozdulni, ha a tartalom létrehozását kívánod elősegíteni. A single sourcing lényege, hogy ugyanazon tartalmaidat több féle médiumra publikálhatod, továbbá rendelkezel stratégiával arra nézve, hogy minimalizáld a tartalmak redundanciáját.

Szeretnél előre létrehozott kurzusokat vásárolni? Magyar nyelven eléggé korlátozott lehetőségeid vannak erre, mindenesetre érdemes odafigyelned arra, hogy a vásárolt tananyag SCORM kompatibilis legyen. Minden esetben válaszold meg a következő kérdéseket: "Tényleg kielégítik az igényeimet ezek a tananyagok/eszközök?".

Vállalat 2.0

Végezetük következzen egy gondolatébresztő prezentáció arról, hogy miként segíti a vállalat fejlődését a kollaboratív eszközök használata, a konnektivista szemlélet alkalmazása. Előadó: Thomas Purves.

A hálózat alapú tanulás
September 14, 2008

Az e-learning sikerének legmeghatározóbb akadálya a számítógép és internet használat műveletlenségéből fakad. Gyakran meglepődöm azon, hogy még az IT szektorban dolgozók is csak roppant korlátozott mértékben használják ki az internet kapcsolatteremtő és információszervező jellegét. Sokan még mindig a klasszikus paradigmában élnek, miszerint az internet arra jó, hogy kinyerjük a kívánt információt. Ehhez elég guglizni és bejáratott weboldalakon böngészni, majd a talált információt elolvasni.<!--break--> Pedig ez csak az első lépés. A tudást nem megszerezzük, hanem létrehozzuk, ezt kellene végre tudatosítani! Azáltal, hogy elolvasom az adott cikket, leírást, még nem fogok érteni a kívánt területhez. Az elmélyüléshez tudásszervezésre van szükség: vissza kell osztanom azt, amit erről gondolok, tartalmat kell formálnom, hogy a fejemben összeálljon a kép. 

A tudáshoz tehát a következő lépések ismétlése által juthatsz el:

• Olvass!
• Alkoss (írj)!
• Oszd meg!

A tudásalapú munkavégzésnek ez az alapja. Kommunikációra és kifejező készségre van szükség ahhoz, hogy hatékony légy.

Olvass!

Egyáltalán nem triviális, hogy mit. Leginkább azt, ami éppen érdekel. Az érdeklődés határozza meg azt, hogy abban a pillanatban mire van szükséged. Jegyezd meg: soha nem indokolt érdektelen információkkal foglalkozni! Ha mégis ezt teszed, erőszakot követsz el magadon. Erre tanítottak egész gyermekkorodban: tanuld meg, ha tetszik, ha nem. Magoltad, kockaalakúra ülted az ülepedet, mire eljutott hozzád az információ, majd ötösre levizsgáztál belőle, és két hét múlva elfelejtetted. Roppant hasznos volt, igaz?

Egy információ két tényező által válik tudássá:

• illeszkednie kell a meglévő tudáshálóhoz (asszociálni, asszociálni, asszociálni!)
• rövid időn belül meg kell erősíteni, hogy stabilizálódjon (ismételni, újraalkotni, új kontextusba helyezni!)

Ajánlom a sprintekben való olvasást. A sprint egy manapság divatos szoftverfejlesztési módszertan fogalma, mely egy rövid és fókuszált időintervallumot jelöl. Rendszerint 3 hetet értenek alatta, de ez változhat a munka jellegétől függően.

A sprintben való olvasás azt jelenti, hogy kiválasztasz egy olyan témát, amivel foglalkozni kívánsz, és három hétig csak arról olvasol. Ennyi idő alatt éppen annyira fogsz elmélyülni a területen, amennyire szükséges. Ha ezen az időintervallumon belül sok témával foglalkozol, nem leszel képes mély tudást kiépítened. Fókuszálj egy-két területre, és foglalkozz vele három hétig. Tarts két-három nap szünetet, és folytasd egy másik (esetleg kapcsolódó) témával.

Alkoss!

A tudás hálózatalapú:  attól sajátítasz el egy ismeretet, hogy beépíted a saját tudáshálódba azt. Beépíteni valamit csak aktív hozzáállással lehet. A fogyasztói mentalitás, mellyel lépten-nyomon találkozhatunk ezen a téren is roppant visszafogja a fejlődésünket. Elárasztanak az adatok, a haszontalan információk, melyből akaratlagosan kell kiválasztanunk azt, amire szükségünk van; célirányosan kell felépítenünk a tudáshálónkat az érdeklődésünknek megfelelően.

Ezért roppant káros minden olyan médium, ahol reklámokkal bombáznak: elárasztják az érzékszerveidet mindenfélével, és elterelik a figyelmed arról, ami igazán fontos számodra. Jegyezd meg: az a fontos, ami érdekel, és semmi más.

Az olvasott információk roppant sokféle médiumon jutnak el hozzánk. A webes platformon ez többnyire cikket, prezentációt, gondolattérképet, videót, blogbejegyzést, fórumhozzászólásokat jelent. Ahhoz, hogy hatékonyan szervezd az ért hatásokat, meg kell jelölnöd a kívánt információmorzsát, el kell tárolnod, hogy újra megtaláld, és fel kell jegyezned azt, hogy miért tartottad fontosnak a hivatkozás elmentését. Ehhez a leghatékonyabb stratégia a közösségi linkmegosztás, a legismertebb és legjobb eszköz pedig a delicious. A könyvekkel kapcsolatos gondolataidat kiválóan szervezheted a shelfari webes szolgáltatás segítségével. Az RSS-olvasók használata ma már annyira alapvető, hogy nem is részletezem. A jegyzeteléshez a google notebook-ot ajánlom, melyhez van firefox támogatás is (mihez nincs? :-)).

Azt állítottam, hogy az információ akkor épül be a tudáshálónkba, ha hozzákapcsolódik ahhoz. Képzeljük el a közösségi linkmegosztást és a webes jegyzetelést információcsonkoknak, melyek léte még nagyon bizonytalan: a nagy halmazból csak egy kiválasztott réteg fog kontextusba ágyazódni, és tudássá formálódni. Ehhez segítséget jelent, ha nagyobb terjedelmű írásokkal kontextualizáljuk az információkat. A blog ideális eszköz erre. Kritikus mennyiségű cikk után érdemes nagyobb léptékű kontextualizálással a lazán kapcsolódó területeket egységes világképpé formálni. Erre kiváló lehet egy tanulmány/könyv megírása.

A crescendo-t 2005 végén kezdtem írni, azóta sok tucat bejegyzés született, melyek az éppen aktuális érdeklődési területeimet tükrözte. Alvásparalízis, tudatos álom, fejlődéspszichológia, kognitívizmus, karrier, célmegvalósítás, e-learning, web 2.0 és már témákban összegeztem azt, ami az elmúlt időszakban foglalkoztatott. Igyekeztem összefüggésekre bukkani a különböző területek között, és ezt a törekvésemet nagyban serkentette Ken Wilber integrálfilozófiája.

Néhány hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy a tematizált cikkeim mentén nagyobb terjedelmű írásokra adom a fejem. Elkezdtem dolgozni az önmegvalósítás útja c. könyvön, melynek létrehozásával az elmúlt évek tudásanyagát kontextualizálom újra. Ez segít abban, hogy jobban megértsem azt, amivel foglalkozom, és ezt ajánlom mindenkinek, ki tudásalapú munkavégzéssel foglalkozik.

Oszd meg!

A tudás tapasztalat. Képtelenség minden területen otthonosan mozogni, így óhatatlanul szükséges mások tapasztalataira is támaszkodni. Ahhoz, hogy a legtöbbet profitálj egy-egy közösség tudásanyagából, mindenekelőtt aktív részese kell lenned az adott közösségeknek. Minél többet osztasz meg a többiekkel, és minél inkább odafigyelsz arra, hogy olvasható és felhasználható legyen az általad szervezett tudásanyag, annál többet profitálsz a közösségből.

Logikai nonszensznek tűnhet: Te osztasz meg, Te nyújtasz valamit, mégis Te profitálsz belőle a leginkább.  Miért van ez mégis így? Mert a közösség skálafüggetlen hálózatként működik, melyben az egyes személyek képezik az egyes csomópontokat, az élek pedig az adott tudásanyag szempontjából releváns kapcsolatokat. Minél több ilyen éllel bírsz, annál meghatározóbb szerepet játszasz a hálózatban, annál nagyobb hatást gyakorolsz az adott tudásanyagra.

Ezért boldogulnak olyan jól az open source projektekben résztvevő irányformáló fejlesztők: oly mértékben mélyülnek el az adott témában, mint senki más, és ennek megfelelően nagyságrendekkel nagyobb tudásszinttel bírnak azon a téren egy mezei fejlesztőnél.

A tudásomat a barátaimban tárolom.  Ez egy fontos megállapítás, melyet akár erőgondolatként is ismételgethetsz. A szakmai kapcsolatok ápolása direkt hatást gyakorol a munkavégzésedre és a tudásszintedre.

Összegzés

A témában ajánlom Sacha Chua írásait és prezentációit. Érdemes megtekinteni a profilját, mely sokat elárul arról, hogy szenvedéllyel mi mindent elérhet az ember. Összegzésképpen következzen Chua prezentációja arról, hogy miként segíti szakmai létünket a fent említett három lépés, és miért érdemes ennek érdekében blogolnunk!

Ajánlott cikkek

-1. Konnektivizmus a gyakorlatban
September 14, 2008

Soobrosa hívta fel a figyelmem az év kurzusára, melyet Stephen Downes és George Siemens neve fémjelez. A konnektivizmusról szóló képzést zömében kettő pont nullás e-learning eszközökkel kivitelezik. A tizenkét hetes kurzus alatt szó lesz a konnektivizmus és a hálózat alapú tanulás elméleti és gyakorlati hátteréről,
<!--break-->
gyakorlati és módszertani kérdésekről lesz szó. Cél, hogy körvonalazódjon egy új oktatási paradigma, mely a kapcsolatokra épülő, megosztott tudás facilitását és terjesztését hivatott támogatni.

Részletek: http://ltc.umanitoba.ca/wiki/Connectivism

A tematika

1. Mi a konnektivizmus?
2. Az episztemológia újragondolása: A hálózati tudás
3. Hálózatok tulajdonságai
4. A hálózat alapú tanulás története
5. A hálózatok és csoportok közötti különbségekről
6. Kompexitás, káosz és kutatás
7. Instructional design és konnektivizmus
8. Erő, kontroll, validitás és autoritás a megosztott környezetekben
9. Mi tesz tanárrá? Az oktatók új szerepeiről
10. Nyitottság: szociális változás és jövőbeli irányvonalak
11. Hogyan reagálnak az intézmények?
12. A konnektivizmus jövője

Mi a konnektivizmus?

Bevezetőként érdemes megtekinteni az alábbi prezentációt.

Kinek érdemes részt vennie?

E-learning tanácsadóknak, web 2.0 őrülteknek és pedagógusoknak.

Milyen háttértudás szükségeltetik?

Jó, ha otthonosan mozogsz a hálózatelméletek terén. Ajánlott olvasmányok és előadások:

• Barabási Albert-László: Behálózva c. könyv + előadás a Mindentudás Egyetemén: http://www.mindentudas.hu/barabasialbertlaszlo/index.html
• Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje c. könyv + a Mindentudás Egyetemén tartott előadás: http://www.mindentudas.hu/csermelypeter/index.html

Részvételi díj

A tervek szerint lesz ingyenes és fizetős része a képzésnek. Az utóbbi egy moodle keretrendszerbe való regisztrációt tesz lehetővé letölthető anyagokkal megtámogatva. Kb. 400 USD-be fog kerülni.

Web2.0@munka
September 14, 2008

Sacha Chua a szakmai fejlődését állítása szerint három tényezőnek köszönheti: a blogjának, könyvjelzőinek (bookmarks) és a szociális hálókban való részvételének (azaz webes kapcsolatainak).Alább láthatjátok az egyik legjobb prezentációt karrier témában:<!--break-->

A felvázoltak nagyon egybecsengenek a saját tapasztalataimmal. A szakmai fejlődésnek valóban ez egy hatékony útja: minél többet olvasol és írsz, megosztasz és kommunikálsz, annál inkább megtalálnak a lehetőségek, melyek közel állnak hozzád. Ez talán annak is köszönhető, hogy minél többet kutatsz, annál jobban elmélyülsz néhány területen, mely önbizalmat és céltudatosságot eredményez, melyet nyomban megéreznek fórumokon/interjúkon.
Érdemes olvasni Sacha Chua blogját: http://sachachua.com/wp/

A nemi szerepekről
September 14, 2008

Az újraértékelődő nemi szerepekről, a férfiak és a nők biológiai mozgatóiról, a párkapcsolati hagyományokról, a társadalmi elvárásokról, a jó házasság modelljéről esik szó egyebek között ebben a beszélgetésben. Szatmári Béres Helga kérdezett, az interjú megjelent a szívtárs magazinban.<!--break-->

- Mit tart a párkapcsolatok legfontosabb tartóoszlopának, és a mai társadalom párkapcsolatokra nehezedő legfőbb kihívásának?

- Minden párkapcsolat hátterében a nemiség áll. A nemi vonzalom nélküli párkapcsolatot barátságnak hívjuk. Ha a nemiségre épülő barátságot akarjuk megérteni, akkor a nemek közötti ellentétre kell fókuszálnunk. A párkapcsolat polarizált viszonyt jelent, ellentétre épülő stratégiai szövetséget. Kétféle nemi szerepet érdemes megkülönböztetnünk: a biológiait és a társadalmit. Az előbbi a szaporodás dinamizmusára, az utóbbi pedig a férfi és nő közötti kulturális különbségekre fókuszál.

– A férfi és a női biológiai mozgatók miként uralják életünket?

– A biológiai nemiség társadalmi hatásoktól független, hormonális eredetű hajtóerő. A férfiak domináns hormonja a tesztoszteron, a nőké az oxitocin. Az előbbi kétféle késztetést eredményez: tedd magadévá, vagy győzd le. Orvosi esetek bizonyítják azt, hogy a nőknek adott tesztoszteron injekció komoly érzelmi változást okoz. Ken Wilber idézi a Működő Szellem rövid történetében az egyik ilyen kezelésen átesett nő szavait: „Folyton csak a szexre gondolok. Nem lehetne ezt valahogy megszűntetni?”. Az oxitocint másképpen „kapcsolathormonnak” is nevezik, hiszen rendkívüli intenzitással váltja ki a ragaszkodás, kötődés, érintés és ölelés iránti vágyat. A tesztoszteron a behatoló, az oxitocin pedig a befogadó jelleg hormonális megnyilvánulása. Ezek az alapvető késztetések állnak a férfi és női polaritás hátterében. A párkapcsolat lényege ezen ellentétes késztetések szinergiájának a megvalósítása. A férfi és nő csak együtt képez teljes egészet.

– Társadalmak és korok tekintetében mégis rendkívül különbözőek a párkapcsolati hagyományok...

– Az archaikus és történelmi társadalmakban a nemek biológiai irányultsága erőteljesen tükröződött a kultúrában is. A maszkulin jelleg az erővel, dominanciával, határozottsággal, a női jelleg a befogadással, szeretettel, gyöngédséggel társult. A társadalmak tündöklésével és bukásával a nemi szerepek is újra és újraértékelődtek: minél összetettebb társadalmi szerveződés jött létre, annál jobban eltávolodtunk a biológiai gyökerektől. Ma már a kulturális nemiség bizonyos értelemben a biológiai késztetések ellenében dolgozik. A nőknek egy kicsit férfiassá, a férfiaknak egy kicsit nőiessé kell válniuk a boldogulás érdekében. Inverz világban élünk: a nők maszkulin, a férfiak feminin tulajdonságokat tudnak magukénak. És ez így van rendjén, hiszen a fejlődés változást eredményez.

– Milyenek a mai társadalmi elvárások?

– A mai társadalom rendkívül összetett elvárásokat táplál a férfi és a nő iránt: a nő éppúgy dominanciára, karrierre, szakmai kiteljesedésre törekszik, mint ahogyan a férfi igyekszik átélni a párkapcsolat intim közelségét, a gyermekkel való együttlét zsigeri ragaszkodását. Mindezt úgy kell megvalósítaniuk, hogy közben a nő nő, a férfi férfi marad. Az önmegvalósítás ma már sokkal összetettebb feladat, mint egykor volt. A biológiai késztetés követése mellett célszerű integrálni az ellentétes irányultságú kulturális hatásokat is. Észnél kell lenni, ha nem akarunk felmorzsolódni ezen ellentétek között.

– A karrier és a család kettősségében meglátásom szerint a nőkre túl nagy nyomás nehezedik manapság...

– A biológiai és kulturális nemiség közötti ellentétes irányultság kétélű dolog: lehetőség egy – a régi társadalmakra nem jellemző – összetett élet megélésére, ugyanakkor teher azok számára, akik nem tudnak élni a lehetőséggel. Igen, a nyomás sokszor elviselhetetlenül nagy. A nők esetében az anyaszereppel járó biológiai kötelezettségek mellett felesleges tehernek hat a karrier túlfeszített ápolása. Úgy vélem, a biológiai erejű szerep minden esetben erősebb és természetesebb késztetés, mint a kulturális. Ha a biológiai és kulturális nemi szerep egymás ellen hat, akkor hosszú távon többnyire a biológiai győzedelmeskedik. A másik út összeomláshoz vezet.

– Melyek a jó házasság ismérvei?

– Mircea Eliade fogalmazta meg valahol a jó házasság modelljét. Eliade szerint a nyugati emberre jellemző, hogy meglátja, megszereti, imádja, feleségül veszi, majd a házasság hosszú évei alatt ez az ideális állapot profanizálódik. A csúcspontot a házasság előtt már megéli a pár, következésképpen a frigyet követő rövid beteljesülés után mélyzuhanás következik. Ezzel szemben Keleten úgy házasodnak össze, hogy jóformán nem is ismerik egymást. A házasság megelőlegezett bizalom arra, hogy a házasévek alatt bekövetkezhet a növekedés, a crescendo, mely a kiteljesedéshez vezet. Nem azt akarom mondani, hogy üdvös volna visszatérni a régebbi kultúrákra jellemző stratégiához, miszerint a szülők kiválasztják a gyermeküknek megfelelő párt. Minden visszatérés regressziónak számít, a keleti modell tanulsága számunkra nem az, hogy ismeretlennel házasodjunk, hanem az, hogy legyen mindig újdonság, polarizáltság a párkapcsolatban. Ne oldódjunk fel a másikban túl korán, mert az kiégést okoz! Lassan közeledjünk egymáshoz, mert ez stabilizálja a párkapcsolat pozitív jellegét.

– Számomra mindig érdekes egy párkapcsolatban a férfi és a nő közötti erőviszony.

– Erre talán a legjobb megközelítés a női és a férfiúi archetípusokban keresendő. Jung pszichológiájában négy fő női princípium jelenik meg: a Szűz, a Szerető, az Anya és a Beavató. Az ennek megfelelő férfiúi oldalt a Hős, a Don Juan, a Király és a Mágus képviseli. Amikor férfi-női kapcsolatról beszélünk, akkor ezen jellegek valamilyen konstellációja jön létre. Nagyon gyakori felállás, hogy az empatikus, odaadó nő az atyáskodó férfi felé vonzódik (Anya-Király kombináció). Meglehetősen összetett kombinációk fordulhatnak elő a gyakorlatban, s ma már a kulturális nemi szerepek fordított irányultsága miatt ráadásul a férfi jelleg női színezetet is kaphat. Például ma elég gyakori az idősebb nő, fiatalabb férfi párkapcsolati felállás, ami egy régebbi társadalomban elképzelhetetlen volt. Az idős nő a Beavató jelleget, a fiatal férfi pedig meglátásom szerint (jó esetben) a játékosnak ható Mágus és a női archetípusnak számító Szűz egyveleget alkotja.

– Olyan lélekállapot létezik, hogy valaki egyszerre több emberbe szerelmes?

– Létezik. Ha a női és férfiúi archetípusok felől közelítjük meg a kérdést, akkor is láthatjuk, hogy könnyen előfordulhat, hogy a Szűz és Szerető dominanciával bíró nő egyszerre keresi a Hős és a Don Juan archetípust. Ebben az esetben a nagy hátú barátjára azért néz fel, mert a Hőst látja benne, az elemi erőt, melynek árnyékában a Szűz biztonságban érzi magát. A nagy bicepsz azonban nem feltétlenül jár együtt gyöngédséggel, szerelmes figyelmességgel. Marad egy űr, egy hiány, melynek kitöltéséhez olykor egy más személyre, egy másik típusú férfire van szükség.

– Kifejtené bővebben a férfi és női archetípusokat?

– Az önmegvalósításhoz vezető fejlődési ív a nemiségben való kiteljesedésként is felfogható. Ahhoz, hogy a férfi és női, a yang és a yin, a maszkulin és feminin jellegeket kibontakoztathassuk, előbb a saját nemünkhöz kapcsolódó hormonális késztetésekből kell kiindulnunk. Ez az alap, a férfinak előbb férfivé, a nőnek előbb nővé kell válnia. A férfi a férfiassági jegyek kibontakoztatásával és megnyilvánításával válik teljes értékű „pólussá” egy párkapcsolaton belül, és ugyanígy a nő a nőiesség minél teljesebb átélésével és kisugárzásával lesz teljes értékű partnere a férfinek.

– Melyek tehát a férfiasság kibontakoztatásának fő állomásai?

– A Hős, a Don Juan, a Király és a Mágus. A Hős áll a legszorosabb kapcsolatban a biológiai nemiséggel, ez a hormonális hatás legalapvetőbb kifejezési módja. A széles hát és vastag bicepsz persze csak a legdurvább kifejeződése a hősnek, pszichés vonatkozásban hozzá kapcsolható az akaraterő, kitartás, önfeláldozás, erény. A következő lépés a Don Juan, az erényhez itt már játékosság, karizmatikus erő társul. A Don Juan feladata, hogy elkápráztassa a nőt, hogy megtapasztalja a szerelem intimitását. Ez a lelki nyitottság a Király archetípusa révén jelentős felelősségtudattal és alázattal bővül. A Királyhoz kapcsolódik a családfő szerep, a vezetői pozíció, a tekintély. Az utolsó archetípus a Mágus, a manipuláló férfi alakja. Az a személy, aki a háttérből irányítja a dolgokat, kinek nincs szüksége a villogásra ahhoz, hogy uralkodó lehessen.

– És a nőiességhez vezető út?

– Ennek első foka a törékenység, az ártatlanság, a lelki tisztaság kibontakoztatása. Ez a szűz archetípusa. A szűz a hős megfelelője, bizonyos ábrázolásokban ez a harcos nő, a könyörtelen amazon. A következő lépés a szerető, vulgárisabb megnevezéssel élve a prostituált. Ezen a szinten a nőiesség a másik nemhez való viszonyulásmódban nyilvánul meg. Szeretetet adni és szeretetet fogadni, ez az intimitás leckéje. A szeretet adásának készsége minden bizonnyal az Anya archetípusában teljesedik ki.

– Mi a teendő, mi a helyes társadalmi megítélés szerint, amikor házasként egy harmadikba vagyunk szerelmesek?

– Monogám társadalomban élünk, a harmadik féllel való összebújás házasságtörésnek számít. Ha az a kérdés, hogy mi a társadalmi mérce, akkor a válasz általánosságban az, hogy nincs helye harmadik félnek a házasságban. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy mi az egyén legjobb döntése az adott helyzetben, akkor a válasz az, hogy a helyzettől függ. A legjobb döntés az, amit a megérzés diktál. Nagyon gyakran a harmadik fél lényegében az aktuális kapcsolatban lévő problémák előli menekvést testesíti meg. Meglátásom szerint a legtöbb esetben megoldható lenne a házastársak közötti krízishelyzet, ha több teret adna egymásnak a két fél, ha a problémákat annak kezelnék, amit képviselnek, és nem megoldhatatlan tényként viszonyulnának hozzá. Összegzésképpen persze nincs általános recept: az adott helyzettől függ, hogy mi a helyes döntés. Bárhogy is döntesz, fontos, hogy vállald fel a döntés következményeit.

– Mennyire fontos tekintetbe vennünk a társadalmi elvárásokat? Mit kezdjünk a belénknevelt ideológiákkal?

– Társadalomban élünk, társas lények vagyunk, így a társadalmi elvárásokat figyelembe kell vennünk, ez nem vitás. Az egyéni fejlődés első állomásai közé tartozik az én megerősödése, az individuum létrejötte. Kellően erős énhatárokkal szembe tudunk szállni azokkal a társadalmi beidegződésekkel, melyek akadályoznak a kibontakozás útján. A társadalmi elvárásokat 7-11 életév között interiorizáljuk. Ez a szerepekre való érzékenység időszaka, ekkor épülnek belénk az életünk végéig meghatározó társadalmi elvárások. Érdemes erre az időszakra reflektálnunk, ha diszharmóniát észlelünk a társadalmi szerepvállalásunkban. Könnyen meglehet, hogy kisiskolás korunkban tetten érhető az a hatás, minek következtében az adott minta belénk épült.

Az interjú megjelent a szívtárs online párkapcsolati magazinban.

A dac és akarat viszonyáról 2
September 14, 2008

A dacot kiváltó okok a nevelésben rejlenek: olyan tényezőktől függenek, mint a túlzott korlátozás, elkényeztetés, vagy közönyös magatartás, következetlen napirend, a szavak és tettek közötti összhang hiánya. A dac végeredményben a gyermek én-védelmi mechanizmusának is tekinthető. A világban tapasztalt kiszámíthatatlanságra adott reakció arra szolgál, hogy fenntartsa a saját én-integritását, s mint olyan a dac a psziché immuntevékenységének egy formája. <!--break-->

A dac ugyanakkor az akarat fejlődésének időszakában jelentkezik. Másfél-két éves korban jelenik meg, amikor a kisember még nem talál kibontakozó akaratában értékes célt, és a szülő feladata, hogy megakadályozza, hogy másban, vagy magában kárt tegyen.

Egy kétéves kisgyerek akarata az újszülöttek izomzatához hasonlítható. Ugyanolyan céltalanok az akarat első próbálkozásai, mint amilyen ügyetlenül használja az újszülött a végtagjait (Plattner, 90 o.).

Az akarat- és mozgásfejlődés analógiája

Az akarat tehát a mozgáshoz hasonlatosan egy sajátos fejlődésen esik át, melynek során irányultsága egyre fókuszáltabbá és kontrollálhatóbbá válik. Minél inkább értjük és követjük ezt a fejlődési folyamatot, annál ésszerűbben és higgadtabban fogjuk kezelni gyermekünk dackitöréseit. Az akarat fejlődésének nyomon követése persze nehezebb feladat, mint a mozgáskoordinációt segíteni. A mozgásfejlődéshez a legcélszerűbb, ha lakásunkat a gyermekhez igazítva átalakítjuk, és lehetővé tesszük azt, hogy kedvére kipróbálja a szobákban fellelhető használati tárgyakat. Ha kellően odafigyelünk erre, gyermekünk kedvére gyakorolhatja a legbonyolultabb mozdulatsort is anélkül, hogy nagyobb baj érhetné. Minél ügyesebbé válik, annál nagyobb teret biztosítunk a gyakorlásnak, annál több bizalmat adunk annak, hogy képes felmérni a veszélyt, és vigyáz magára. Az akarat fejlődése során is ezt kell tennünk.

Ha a gyermeki akaraterő első megnyilvánulásait is ilyen higgadtan és értelmesen fogadjuk, akkor mind magunkat, mind gyermekünket sok gondtól óvhatjuk meg. Ahogy a kapálódzó csecsemőre sem haragszunk, hanem kikerüljük felénk rúgó lábát, ugyanúgy kisgyermekünk akaratának első, tétova megnyilvánulásaiban is az egészséges életerő jelét kell látnunk. Ám nem szabad mindent szó nélkül elviselnünk. A ficánkoló csecsemőt, ha pelenkázó szélére került, természetes mozdulattal tesszük újra középre. Így kellene megszabni az akaraterő nem túl tág, de nem is túl szűk határait. Ám sajnos ezt a bizonyos egészséges középutat nagyon nehéz eltalálni (Plattner, 91. o.).

Az akarat madártávlatból

Vekerdy Tamás gyakran hivatkozik Karácsony Sándorra fejlődéslélektani vonatkozásokban. Az alábbi összefüggéseket Karácsony Sándor a két világháború között dolgozta ki, mely összhangban áll a wilberi negyedekkel is.

 A kisgyerek akarati világa ad hoc (alkalmi, pillanatnyi) jelzőt kapja Karácsonytól (Vekerdy, 63. o).
Anna társasága az egyik pillanatban a kiscica, a másikban a szomszéd néni, ma Bálint, holnap Lea. A körülötte lévő világ gyorsan változik: az akarat az a minőség, mely az adott pillanatban való figyelemi irányultságot határozza meg. Az akarat a társas létben való jelenlegi megnyilvánulásra irányul.

A céltudatos ismétlés erősíti az akaratot

Az akarat szoros összefüggésben áll a ritmussal, az ismétléssel. Az ismétlődés határozza meg az akarat sajátos kitartását. Ha valamiben el akarunk mélyülni, akaratra lesz szükségünk, hogy figyelmünket hosszú ideig kitartóan egy adott cselekményre tudjuk irányítani. Akaraterő nélkül nincs fejlődés, fejlődés nélkül pedig értelmetlenné válik létünk.

Rendkívül fontos tehát, hogy a bimbózó akarat helyes irányba terelődjön. Fontos felismernünk, hogy az akaraterőt nem az egyszeri cselekvések fejlesztik, hanem sok apró lépés melletti hűséges kitartás, melyek végül elvezetnek az elsajátítandó képességhez.

Neohod írta az előző részre reflektálva:

Minden programunkat úgy alakítom, hogy az ő megszokott ritmusa ne boruljon fel. Mániám, hogy kipihenhesse magát, nem kerülhet ágyba 8 után, és délután - nyaralás kivételével - otthon aludhasson. Mániám, hogy délelőtt és délután is kimozoghassa magát, mert azzal is az indulatait vezetheti le; hogy egy beszerzőkörút max három üzlet felkereséséből állhat, stb. Mániám, hogy összefüggés van a mániáim és dackorszakának alig észlelhetősége között.

Neohod mániája Kistamás kiegyensúlyozottságát eredményezi.

A gyermek utánozva tanul

Balgaság azt gondolni, hogy mi majd megtanítjuk őt az életre, és képesek leszünk arra, hogy megóvjuk az általunk elkövetett hibák ismétlésétől. A kisgyermek bámulatos megfigyelő: a legkisebb rezdüléseink és következetlenségeink is nyomot hagynak benne, melyek később számos formában megnyilvánulnak viselkedésében.

A minap egyik szülő rácsodálkozott arra, hogy Anna milyen lelkesen eszi a gyümölcsöt. Óh, bárcsak az én gyermekem is így szeretné a cseresznyét! – sóhajtott fel, majd elmesélte, hogy hiába bíztatják nap mint nap, hogy egye a gyümölcsöt, hozzá sem nyúl. Ti esztek cseresznyét otthon? – kérdeztem tőle, mire azt válaszolta, hogy csak ritkán, mert nem igazán szeretik. Próbáljátok ki, egyetek előtte gyümölcsöt egy ideig, meglátjátok, lesz eredménye!

Az utánzást persze a lehető legtágabb spektrumon érdemes szem előtt tartani! Ha példának okáért a két szülő között nincs összhang, az egyik ellentmond a másiknak, az mintául szolgál a gyermeknek is. Ha az egyik szülő megengedi, amit a másik megtilt, az egyenlő azzal, hogy következetlenül neveljük a gyermeket. Ezért aztán érdemes a déli vagy esti alvás ideje alatt egyeztetni a nevelési elképzeléseket: közelíteni kell az álláspontokat, tudatosan is törekedni kell az összhangra, mely pozitív mintát jelent a gyermek számára.

A döntésképtelenség

Feltétlenül meg kell tanulnunk döntéseket hozni. A bizonytalanság, a döntésképtelenség rossz mintát jelent gyermekünk számára, kinek éppen azt kellene megtanulnia, hogy miként fókuszálhatja rügyező akaraterejét. Látnia kell gyermekünknek, hogy minden meghozott döntés jobb és eredményesebb egy meg nem hozottnál.

A gyermekünknek fontos, ha dönteni tudó felnőttek között nevelkedik. Ne bízzuk rá a döntést olyan helyzetekben, melyek horderejét nem látják be. Például ha tudjuk, hogy aznap kirándulni megyünk, ne kérdezzük meg tőle, hogy megyünk-e kirándulni, mert nem eldöntendő kérdésről van szó. Figyeljünk arra, hogy csak akkor fogalmazzuk meg kérdésként a következő eseményt, ha valóban rábízzuk a döntést. Ne csodálkozzunk azon, ha gyermekünk hisztirohamot kap, ha egy nemleges válasz után mégis felkapjuk, és a magunk akaratát ráerőltetjük.

A hisztirohamok elkerülhetőségéről

Végezetül néhány gondolat Hanna hozzászólására reflektálva:

Meg vagyok győződve róla, hogy a hisztirohamok nem elkerülhetők, és hogy bár szeretjük a világot a tetteink következményeiként értelmezni, de sokszor a véletlen és a kiszámíthatatlan játszik (nevezhetjük temperamentumnak és újdonságoknak is). […] Viszont a hiszti annyira irracionális - ezért nem hiszek én sem a magyarázatban - hogy nem csak ez számít.

Nem lehetséges és nem is szükséges minden hatást kontrollálnunk, mely gyermekünket éri. Ugyanakkor ha tudatosan értelmezzük és vizsgáljuk az adott dackitörést, gyakran az eredetileg irracionálisnak gondolt reakció is megvilágosodik, és ezáltal könnyebben le tudjuk reagálni azt. Ez általában igaz minden pszichés folyamatra: ha meg tudjuk fogalmazni az indulatot, dühöt, szorongást, máris félig megoldottuk a problémát.

Nem arról van szó, hogy minden jelenség mögött egyetlenegy ok-okozati összefüggés lapul, melyre feltétlenül rá kell tapintani. A dolog sokkal szövevényesebb a dackitörés esetén is; könnyen meglehet, hogy interpretációd nem talál telibe, ettől függetlenül számodra támpont lehet, mely segít abban, hogy higgadtan reagáld le a helyzetet.

Egyetértek Veled abban, hogy a dac gyakran irracionális, mint ahogyan számos pszichés jelenség is az. A magyarázatban viszont hiszek, mert segíthet függetlenül attól, hogy mennyire releváns. Igen, a hisztirohamok nem feltétlenül kontrollálhatók; ez is túlságosan soktényezős történet ahhoz, hogy receptbe lehessen foglalni. Az arra adott reakciót viszont érdemes tudatosan és ésszerűen kialakítani.

Irodalom

• Goebel & Glöcker: A nagy gyermek-kalauz
• Plattner, Elisabeth: A nevelés mindennapi művészete
• Vekerdy Tamás: Felnőttek és gyerekek

Illusztrációk

Gregory Colbert: Ashes and snow

Ki vagyok én az álmomban?
September 14, 2008

Különös élményben volt részem. Lassan már egy éve nem vezetek álomnaplót, és nem foglalkozom a tudatos álmodással. Jóllehet még ez a két alapfeltételt sem teljesítem, két-három havonta álmomban tudatra ébredek. Az ébrenléti- és álomtudatosság közötti folytonosság hiányát hivatott befoltozni az álomnapló írása: ha nem foglalkozom közvetlenül ébredés után az éjszaka átélt élménnyel, perceken belül mind történetiségében, mind pedig élményintenzitásban elérhetetlen távolságra kerül. <!--break-->Az álomnapló tehát egyfajta memóriaserkentőként funkcionál, melynek mellőzése a legintenzívebb élmény részletes felidézését is ellehetetleníti.

Álomban meditálni

Mostanában ismét kísérletezem a Srí Ramana Maharsi-féle ki-vagyok-én technikával, mely jótékonyan befolyásolja hétköznapjaimat. Ennek tudom be azt, hogy az első gondolat, ami átsuhant az elmémen, mihelyst felismertem, hogy álmodom, az volt, hogy keressek választ e nehéz kérdésre. Valahányszor álomban meditációt kezdeményeztem, csoda történt velem. Most sem történt másként.

KI VAGYOK ÉN? – alighogy kiejtettem e szavakat, virtuális mellkasomat fény árasztotta el. Ezzel egyidőben az égre egy hatalmas, forgó mandala került, mely mintha a szívem kivetítődése lett volna. Ez az ANAHATA chakra mandalája, gondoltam magamban, és átadtam magam az élménynek. Ezért tudják a tibetiek az ember lelkét formába rajzolni! – suhant át elmémben a gondolat, miközben a mandala szirmait vizsgáltam. Meg sem fordult bennem az, hogy én vetítettem az égre a mandalát, annyira egyértelműnek hatott, hogy az a forma egyfajta plátói ideaként létezik, és létezőbb minden általam ismert hétköznapi fogalomnál.

Nem él nélkülem egy árva pillanatig sem,
Ha megsemmisülök, velem pusztul az Isten (Angelus Silesius).

Jennifer Maddrell Connectivism Class "Hello!"
September 14, 2008

Just a quick introductory post for the Connectivism course. My name is Jennifer Maddrell and I live across the river from Manhattan in Hoboken, NJ (USA).


View Larger Map

I am currently enrolled in a PhD program in Instructional Design & Technology at Old Dominion University. I am taking the program as a distance learner, so you could say I am practicing what I will one day teach about the possibilities of distance learning. For the past two years, I have also been a co-host on EdTechWeekly at EdTechTalk.com where we conduct a weekly webcast about current happenings in education and technology.

This is my second MOOC, but by far the largest. I also took David Wiley's Introduction to Open Education with many others from across the globe. I had taken that class "for credit", so it will be interesting to see how my participation varies when I take this class "non-credit". Looking forward to "connecting"!

In this MOOC are we challenging the Dunbar ´s Number?
September 14, 2008

I am enjoying very much all this conversations and indications of connections to grow the map of my world

But sometimes I feel that there is to much of much . Is my brain different from others brains ?  See this anthropologic theory on  group sizes http://www.lifewithalacrity.com/2004/03/the_dunbar_numb.html

  Helena Ramos

CCKo8 - Emotions and connectivism
September 14, 2008

I find this subject fascinating.

In my classes, water cooling contacts, chats and presentations of a subject (and they are very technical matters) , I try to involve emotional representations (Histories of the old days, incidents relating to lack of skills - anecdotes after all) .

Adding situational context to the content helps to connect item of knowledge and reinforces memories. 

John Medina http://www.brainrules.net/pdf/JohnMedina_PsychTimes_May08.pdf,  explained  it very clear . Thanks Diego Leal, for reminding me of this .

Concerns

CCK08 My views of the learning theories
September 14, 2008

What is connectivism?

For me, connectivism is

another dimension of seeing and understating how learning occurs or grows .

Like in physics, where String Theory had to add another dimension (the 11th) to integrate gravitation , connectivism helps to deal with the growing complexity all the world of knowledge .

Here is my concept map

cck08 Pre activities course - Multitasking
September 14, 2008

Multitasking always or just following the Mob ?

Introductory statement:

The Public Sphere-Recalling Habermas – http://en.wikipedia.org/wiki/J%C3%BCrgen_Habermas

George Siemens said that the Moodle Forum is the place for discussion (not until now. I did not find the place to do it)

, an Agora. Very interesting concept. This remind me of Habermas philosophy and his communication act.

Habermas defined that knowledge is created when a commutation act, mediated by language between persons, happens.

The communication act aims at getting consensus. The agent who wants to communicate claims for himself the aspect of Correction (follow norms), Truth (prove of evidence) and Sincerity (express his subject experiences – tacit knowledge). So with this in mind I express the following on the subject of multitasking in this space.

We know that the cognitivism theory in mapping the brain processes to computer design is excessive. Some analogies or metaphors, though, help me to understand better learning activities. One of which is the multitasking concepts.

In computer techniques multitasking is performed with:

a) Several CPU´s running in parallel and sharing resources distributing them to processing requests.

b) Threading – allocating Time CPU slots to processes.

This second method allows having several programs in a computer running apparently “at the same time” as long as they not exceed the CPU resources.

Multitasking, as is recognized in the proposed , is used by younger’s when they use certain media (Computers, not games or TV, according to my reading). Deducting from some declarations of participants in this study, I think youngsters are able to switch between task because they can (computers tend to take a long time to have available , ready to act, programs or webpages needed). It is this latency that permits multitasking.

In computer technology, CPUs switch between tasks, sending several data to a common stack (Temporary memory) where they can pick them up later to update registers and pointers allowing the resuming of processes.

According to Jeff Hawkins

http://en.wikipedia.org/wiki/Jeff_Hawkins

( our mind receives information from sensory interfaces (visual and audio) and from internal channel (Long Term Memory- memory of sequences) that’s allows predictions. The internal channel has information already processed, so we deduct that we can resume thinking when we switch task depending only on the sensory channels. As we have limited capacity (bandwidth ) and limited working memory (7 items according to Miller http://en.wikipedia.org/wiki/The_Magical_Number_Seven,_Plus_or_Minus_Two

)

improving the shifting of focus as needed to salient environment’s details (MIT – Fenry Jenkins on Participatory Culture on the 21 st Century) must rely on Distributed Cognition (Interact with tools that expand mental capacities ) .

Furthermore, as stated on the Multitask media paper, the best time to reach a young person attention with a message (vehicle of learning) is when that person is seeking for it (synchronizing with the slot allocation of attention of that relevant interest) . Delivering a message is not enough, one has to broadcast it and the person has to fetch it (The Networking skills) .

The first method - providing multitasking paralleling CPUs- is built distributing them in a bus or in a Grid. The Bus way has less latency but can generate a lot of overload (because of the broadcast techniques).

The Grid has selective potentialities but does depend heavily on switching technology, bandwidth and topology . The skill involved, in this anthropomorphic method of paralleling CPUs, is the Collective Intelligence (compare notes towards the common goal). This ideas pull me to -We, Borg speculations on hive Minds as a Posthuman Sate - Sandberg http://www.aleph.se/Trans/Global/Posthumanity/WeBorg.html -

), where we have to recognized that we are at the same time a part of a planetary mind and an independent individual.

So…

Questions:

1 - Can we link up to the Collective Intelligence at will, or;

2 – We are always connected but we have some mental levels to ourselves while others are reserved to the collective- (Again the question of mind sharing resources mapping?)

Connectivism all the way , don’t you think ?

Making the connection - The problems
September 14, 2008 Reading this, made me think about this: I guess doing what I am told to partake in this course already makes me believe I am part of something bigger than myself. I believe that the connection has been made since I see everyone setting up the same blogs, accounts and twitters as I do, although I [...]
Feed: 14 [Comment]

Time for action - Introduction
September 14, 2008 I’m a teacher from Belgium, Flanders. Currently I work for a school in Vilvoorde (OLVI). I teach Information Technology to 16 to 19 year olds. Mostly web design, both static and dynamic (with ASP.NET), programming (SQL and C#) and possibly some other stuff I have not yet discovered. As you notice, we teachers in Belgium are [...]
Feed: 14 [Comment]

Bienvenidos
September 14, 2008 Es este sitio web encontraran un poco de informacion personal y de los viajes realizados!!!
Feed: 13 [Comment]

That’s Week One in the Record Books
September 14, 2008 It’s Friday evening, I’ve just sent out OLWeekly, and I can reflect on the first week of the course. I know that George can probably claim to have had the busier week, since he was on the road in England all week. But I think I had my own share of business as well, with a [...]
Feed: 1 [Comment]

Friday Conversation
September 14, 2008 George and I, with the expert mediation of Dave Cormier, discussed our thoughts and answered questions about the first week of the course. You can listen to it and view the chat log here: http://edtechtalk.com/node/3295
Feed: 1 [Comment]

How are things shaping up in CCK08?
September 14, 2008 We’re almost through our first week of CCK08. And, how are things?? I’ll speak a bit from how I’ve seen things unfold. I’m overwhelmed. Email, Moodle, Google alerts, and live conversations have been abundant. But it has been most interesting to observe how different participants are engaging around content: Second Life communities, language translations, different aggregations, [...]
Feed: 1 [Comment]

Recording #2
September 14, 2008 We just finished our second informal discussion session…and the recording is now available. Interesting to see how the two conversations were different. In this session we chatted about learner experiences in the course to date, personal agency, differences in constructivism and connectivism, feelings of isolation, and so on.
Feed: 1 [Comment]

Recording of first session…
September 14, 2008 The recording of our informal discussion earlier today (second session is later today - see the wiki) is now available. Discussion sort of roamed - from obligations of instructors online, ethics, multiple identities, frustrations wiht overwhelming content, etc.
Feed: 1 [Comment]

Connectivism and its Critics: What Connectivism Is Not
September 14, 2008 There are some arguments that argue, essentially, that the model we are demonstrating here would not work in a traditional academic environment. - Lemire   http://www.downes.ca/cgi-bin/page.cgi?post=46013 - Fitzpatrick  http://halfanhour.blogspot.com/2007/02/what-connectivism-is.html - Kashdan  http://ltc.umanitoba.ca:83/moodle/mod/forum/discuss.php?d=641 These arguments, it seems to me, are circular. They defend the current practice by the current practice. Yes, we know that in schools and universities students are led through [...]
Feed: 1 [Comment]

eFest Presentation
September 14, 2008 Yesterday, I presented to eFest in New Zealand on The Unique Idea of Connectivism. The recorded session runs about 45 minutes and is available here (in elluminate).
Feed: 1 [Comment]

Comparing Connectivism
September 14, 2008 I’ve posted a comparison between different theories of learning. It’s not a final word summary, but hopefully it can provide a bit of a starting point for discussing the attributes of different concepts. While exploring distinctions between theories can be a mind-numbing task on par with watching grass grow, it does create an important starting [...]
Feed: 1 [Comment]

Managing your Moodle Forums
September 14, 2008 Most of the conversation to date has occurred in Moodle. If you would like to manage your moodle forums, you can do so here (you’ll need to login to change settings). This will allow you to subscribe to new forums (you’ll receive emails of all commetns to the forum) and gain a quick overview of [...]
Feed: 1 [Comment]

Week 1: What is connectivism
September 14, 2008 Welcome to week 1 of CCK08!! We’ve had a fair bit of discussion in the introduction forum in Moodle. Great to start a course off with several hundred postings and some passionate discussion. I’ve put together a 14 minute presentation: What is connectivism (audio only version) Feel free to comment in Moodle, on your blog, or here. [...]
Feed: 1 [Comment]

S'organiser pour y arriver...
September 14, 2008

Environ 1900 participants + de nombreuses ressources + de nombreuses sources d'informations = risque de surcharges informationnelles mortelles !

J'ai donc besoin de structurer clairement mon espace personnel autour de la formation CCK08 pour survivre à cette avalanche :

• un onglet regroupant tous les liens "officiels" du cours dans mon univers Netvibes
  • Steekr : pour regrouper tous les documents à lire
  • Del.icio.us : pour bookmarker les sites que je découvre
  • Diigo = mon cahier de texte
• réserver un ou deux soirs dans la semaine pour travailler le cours

Je sens que ce cours va être le plus chargé que j'ai jamais eu...cck08

Connectivism and Connective Knowledge
September 14, 2008

Bonjour ! :-)

Je suis dans les préparatifs pour bien commencer ce cours : visualisation de l'introduction, création d'un blog propre à la formation, enregistrement des liens du cours et des différents flux RSS, création de mon compte sur le Moodle de cours...

Voici en quoi consiste cette formation :

Delivered in partnership with: Extended Education and Learning Technologies Centre, University of Manitoba Course Description: Connectivism and Connective Knowledge is a twelve week course that will explore the concepts of connectivism and connective knowledge and explore their application as a framework for theories of teaching and learning. It will outline a connectivist understanding of educational systems of the future. This course will help participants make sense of the transformative impact of technology in teaching and learning over the last decade. The voices calling for reform do so from many perspectives, with some suggesting 'new learners' require different learning models, others suggesting reform is needed due to globalization and increased competition, and still others suggesting technology is the salvation for the shortfalls evident in the system today. While each of these views tell us about the need for change, they overlook the primary reasons why change is required. Programs: For credit in Certificate in Adult and Continuing Education and Certificate in Emerging Technologies for Learning (certificate will be available January, 2009. Date: September 8, 2008 - November 30, 2008 Technologies Used: Through out this "course" participants will use a variety of technologies. For example, participants will use blogs, Second Life, Page Flakes, attend UStream sessions, attend Elluminate sessions, participate in discussions in Moodle forums, and so on. Additional technologies will be introduced as is required to attend to concerns or opportunities arising over the next 12 weeks. Facilitators: George Siemens and Stephen Downes will co-facilitate this innovative and timely course.

Un cours de 12 semaines, guidé par deux blogueurs connus dans le monde de l'éducation pour leur expertise sur le connectivisme, utilisant des outils web2.0 et rassemblant des personnes ayant des métiers différents mais tous dans l'enseignement ! Vu le programme hebdomadaire proposé, personne ne va s'ennuyer pendant 12 semaines !!

Bon et pour les devoirs à faire/rendre ?

Learners will be asked to complete the following activities during the course. Weekly reflections on blogs Participation in moodle forums and commenting on blogs by peer learners in the course Three short reflective papers (500-750 words) Concept map (using a tool like CMAP) Final presentation - video, podcast, presentation addressing "What is the quality of my learning networks: diversity, depth, how connected am I? How has this course influence your view of the process of learning (assuming, of course, that it has)? What types of questions are still outstanding?"

Je pense que ce sera une expérience très enrichissante. Tout d'abord, parce que je n'ai jamais suivi de formations à distance. J'avoue que je comble ce manque avec joie : j'ai toujours été un peu gênée de n'avoir pas eu cette connaissance pratique quand je crée des formations... Ensuite, je vais rencontrer et discuter avec des gens de tous horizons géographiques. La magie d'internet, même après + de 10 ans d'usage intensif, ne cesse de m'émerveiller !

Passons aux choses sérieuses : que me reste-t-il à faire pour être fin prête lundi ?

Pre-week 1

Activities: *Set up your course blog (edublogs or Wordpress are recommended, but you can set up your blog with any other service) * Introduce yourself in the moodle forum or on your blog * Wednesday will be a test elluminate session trop tard :-( * Friday will be a test UStream session 11 am CST = 18h en France, on va essayer... Background Readings * What is Web 2.0? Ideas technologies and implications in education (.pdf) * Confronting the Challenges of Participatory Culture (.pdf) * Teens and Social Media (.pdf) * Media Multitasking Among American Youth (.pdf)

Bref, de la lecture pour ce week-end :-)

This newsletter is sent only at the request of subscribers. If you would like to unsubscribe, Click here.

Know a friend who might enjoy this newsletter? Feel free to forward The Daily to your colleagues. If you received this issue from a friend and would like a free subscription of your own, you can join our mailing list. Click here to subscribe.